Vágy és szenvedély

A legtöbb dolog az életben túlbonyolított: szabályok, elvárások, megfelelési kényszerek és folyamatos szerepjátékok uralják a mindennapokat. De van egy terület, ahol mindenféle álarc, kifogás és felesleges körítés nélkül önmagad lehetsz, ahol a puszta ösztön veszi át az irányítást a logika helyett.

Amikor a hétköznapok mókuskereke bedarál, és az idő csak úgy múlik észrevétlenül, ritkán engedjük meg magunknak, hogy valóban megéljük a pillanatot. Pedig a belső tűz nem alszik el csak arra vár, hogy valaki vagy valami újra felszínre hozza azt a fűtött energiát, ami mindannyiunkban ott izzik.

Ez a világ nem a kompromisszumokról szól, hanem arról a pillanatról, amikor megszűnik a külvilág és csak az elemi feszültség meg a nyers vonzalom megismételhetetlen találkozása marad. Nincsenek felesleges kérdések csak a rezdülésekre való figyelés, a felgyorsult lehelet és az az ösztönös vonzalom, amit szavakkal nem lehet kifejezni, mégis pontosan tudjuk, mit jelent.

A szenvedély nem kér engedélyt. Nem érdekli, mit mondanak a konvenciók, nem törődik azzal, hogy mit tartanak „helyesnek”. Ha ott van, akkor éget, irányít és átír minden eddigi szabályt. Olyan ez, mint amikor a villany lekapcsolódik, de a sötétben hirtelen minden élesebbé, tisztábbá és valóságosabbá válik a tapintás, az illatok, az érintések súlya.

Engedd meg magadnak, hogy ne csak létezz, hanem érezz is. Mert a vágy nem bűn, a szenvedély pedig maga az élet lüktetése, amit át kell élni, nem pedig elemezni.