A szomszéd erkély

Iszonyú dögmeleg volt aznap éjszaka, a lakásban konkrétan meg lehetett dögleni, úgyhogy kiültem az erkélyre egy pohár hideg borral. Csak egy laza selyemköntös volt rajtam. A szomszéd erkélyen – ami kb. egy méterre van tőlem – kint ült a srác egy szál gatyában. Előtte csak annyit tudtam róla, hogy ott lakik, pár szónál többet sosem beszéltünk a lépcsőházban, pedig amúgy elég jó pasi.

Elkezdünk dumálni. Először csak a szokásos szöveg: milyen rohadt meleg van, ki mit dolgozik, ilyesmik. De ahogy telt az idő, valahogy elcsendesültünk, és éreztem, hogy egyre többször néz végig rajtam a sötétben. Egyáltalán nem volt tolakodó vagy nyomulós, csak az a jófajta, kifejezetten figyelmes tekintet, amitől azért kicsit megmozdul az emberben valami.

Egy idő után felálltam, odaléptem a korláthoz, belekortyoltam a boromba, és egyenesen ránéztem.

Már régen vártam egy ilyen jó kis nyári éjszakát… meg egy jó társaságot mondtam neki halkan, és elmosolyodtam. "Átjössz egy pohár borra, vagy a korláton keresztül beszélgessünk tovább?"

Pár pillanattal később már hallottam is a halkan koppanó ajtómat. Odamentem, kinyitottam, ő meg ott állt a folyosón. Becsukta mögötte az ajtót, majd odaállt elém. Látszott rajta, hogy nagyon akar. Magához húzott, és amikor megcsókolt, már tudtam, hogy ebből jó este lesz. Bementünk a nappaliba, kikötöttünk a kanapén… és hát na, hajnalig nem sokat aludtunk.